Rólunk › A reformjudaizmus hitelveinek nyilatkozata
A reformjudaizmus hitelveinek nyilatkozata
Az Amerikai Rabbik Központi Konferenciájának 1999-es Pittsburgh-i Kongresszusa által elfogadott változat alapján.
Rólunk › A reformjudaizmus hitelveinek nyilatkozata
A reformjudaizmus hitelveinek nyilatkozata
Az Amerikai Rabbik Központi Konferenciájának 1999-es Pittsburgh-i Kongresszusa által elfogadott változat alapján.
Preambulum
Több mint másfélszáz esztendővel ezelőtt, 1848. július 8-án Einhorn Ignác (Horn Ede) társaival együtt megalakította a Magyar Izraelita Középponti Reformegyletet Pesten, amelyet Horváth Mihály, a Szemere-kormány közoktatásügyi minisztere 1849. június 26-án önálló hitközségnek ismert el. Hitelveiket Einhorn németül és magyarul is megfogalmazta A reformált izraelita valláselvei c. művében. A forradalom bukását követően, 1852. október 25-én a Helytartótanács Schwab Löw budai főrabbi feljelentése következtében feloszlatta a gyülekezetet, aminek adófizető tagsága, minden vagyona és iratai visszaszálltak a Pesti Hitközségre. Einhorn Ignác emigrációba kényszerült annak ellenére, hogy Klapka György tábori rabbivá nevezte ki és Komárom kapitulációjakor amnesztiában részesült. Einhorn Dávid, a közösség második rabbija (Einhorn Ignácnak pusztán névrokona) kivándorolt Amerikába, ahol az ottani reformmozgalom egyik legjelentősebb szellemi vezetője lett. Ma, amikor annyian küzdenek vallási szándékaik megfelelő kifejezéséért, erkölcsi céljaikért és közösségi értékeikért, hisszük, hogy kötelességünk kinyilvánítani a reformjudaizmus azóta Amerikában folyamatosan korszerűsített hitelveit újra magyar nyelven is.
Mi zsidók – egész történelmünkön keresztül – a zsidó hagyományba szilárdan begyökerezettek maradtunk, ugyanakkor sokat tanultunk a más kultúrákkal való találkozásainkból is. A reformjudaizmus nagy hozzájárulása az, hogy ez a zsidóságot képessé tette arra, hogy párhuzamosan a hagyomány megőrzésével újításokat vezessen be, felvállalja a sokszínűséget, miközben a közös vonásokat hangsúlyozza, megszilárdítsa meggyőződését anélkül, hogy visszautasítaná azokat, akik kételkednek, és hű legyen a szent szövegekhez anélkül, hogy feláldozná a tudás kritikáját.
Hitelveink Nyilatkozata megerősíti a judaizmus központi tanait – Isten, Tóra és Izrael – ugyanakkor elismeri a reformzsidó hit és gyakorlat sokszínűségét.
Isten
Valljuk Isten létét és egységét, még ha egyénileg az Isteni jelenlétet különbözőképpen értelmezzük is.
Valljuk, hogy a zsidó nép örök szövetséggel (b’rit) kötődik Istenhez, még ha felfogásunk változatosságot tükröz is teremtésről, kinyilatkoztatásról, megváltásról vallott nézeteinkben.
Valljuk, hogy minden emberi lény Isten képmására teremtetett (b’celem Elohim), ennélfogva minden emberi élet megszentelt.
Tisztelettel tekintünk Isten minden teremtményére, elismerjük megőrzésük és védelmezésük iránti emberi felelősségünket.
Szembesülünk Isten jelenlétével az áhítat és csodálat pillanataiban, az igazság és a könyörület törvényeiben, hozzátartozóink szeretetében, mindennapi életünk legkülönbözőbb élményeiben.
Nap mint nap válaszolunk Istennek: közös és egyéni imával, tanulással és egyéb megszentelt parancsolatok (micvot) végrehajtásával Isten és embertársaink felé.
Igyekszünk, hogy életünk viszontagságain át (betegség és gyógyulás, vétkezés és bűnbánat, gyász és vigasztalás, kétségbeesés és remény) hitünk megerősödjön.
Folytatjuk meggyőződésünket abban, hogy a zsidóság ellen elkövetett elmondhatatlan gonoszságok, és a más népek szenvedéseinek ellenére az Isten és az ember közötti társas együttműködés diadalmaskodni fog.
Bízunk hagyományaink ígéretében, hogy bár Isten halandó lényeknek teremtett minket, a bennünk lakozó lélek halhatatlan.
Isten értelmet és célt ad életünknek mindezeken és ezen túl is.
Tóra
Kijelentjük, hogy a zsidó élet alapja a Tóra.
Hiszünk a Tórában feltáruló igazságban, Isten népünk előtt való folyamatos kinyilatkoztatásában, és népünknek Istennel való folyamatos kapcsolatának hitelesítésében.
Kijelentjük, hogy a Tóra Isten a zsidó nép és az egész emberiség iránti örök szeretetének (áhávát olám) megnyilvánulása.
Kijelentjük a héber nyelv tanulásának fontosságát, mely a Tóra és a zsidó liturgia nyelve, mely közelebb hozhat bennünket népünk megszentelt szövegeihez.
A Tóra kötelez minket az élethosszig tartó tanulásra otthonainkban, a zsinagógában, és minden olyan helyen, ahol zsidók gyűlnek össze tanulni és tanítani. A Tóra tanulmányozása az isteni parancsolatok megvalósítására ösztönöz bennünket, ami életünk megszentelésének forrása.
Kötelezzük magunkat folyamatos tanulásra az isteni parancsolatok minden rendjében, és arra, hogy teljesítsük azokat, amelyek megszólítanak minket, mint egyéneket, és mint közösséget. Ezek egy része szent kötelesség, melyeket a reformzsidók régóta betartanak. Mások viszont, akár ősiek, akár modernek, napjaink különleges kontextusának eredményeként megújuló figyelmet követelnek.
A világgal megismertetjük a Tórát, amikor az időnek és a helynek, amelyben élünk, a megszentelésére törekszünk, az otthoni és közösségbeli szabályok betartásával. A Sábát arra szólít fel, hogy vonjuk be a legmagasabb erkölcsi értékeket a napi munkánkba és a munkahét csúcsosodjon ki egy szent célokra való törekvésben (k’dusá) pihenésben (m’nuchá), és örömben (oneg).
A főünnepek arra szólítanak minket, hogy számoljunk el cselekedeteinkkel. A többi ünnep képessé tesz bennünket arra, hogy együtt örüljünk népünkkel, ünnepelve a „vallási utazást” a változó évszakok kontextusában. Az emlékezés napjai eszünkbe juttatják mindazon tragédiákat és diadalokat, melyek népünk történelmi tapasztalatait körvonalazták mind az ősi, mind a modern korokban. Ugyanígy kijelöljük egyéni életutunk mérföldköveit is hagyományőrző és kreatív rítusokkal, melyek feltárják életünk minden szakaszának szentségét.
A világgal megismertetjük a Tórát, amikor betölteni törekszünk legfőbb kötelezettségeinket másokkal és Isten minden teremtményével való kapcsolatainkban. Istennel partnerségben megjavítva a világot (tikkun olám), fel vagyunk szólítva rá, hogy segítsünk közelebb hozni a messiási korszakot. Párbeszédet és közös akciókat keresünk más hitű népekkel, annak reményében, hogy közösen békét, szabadságot és igazságosságot teremthetünk a világunkban. Kötelesek vagyunk, hogy kövessük az igazságot (cedek), és igazságosságot, és hogy szűkítsük a szakadékot jómódú és szegény között, hogy cselekedjünk a diszkrimináció és az elnyomás ellen, küzdjünk a békéért, üdvözöljük az idegent, védjük a földi élet sokszínűségét és a természeti forrásokat, és újraértékeljük azokat, akik fizikai, gazdasági vagy szellemi korlátokkal küzdenek. Így cselekedve, újra a hagyományos reformzsidó hit és gyakorlat középponti, prófétikus fókuszává nyilvánítjuk a szociális tevékenységet és a társadalmi igazságot.
Teljes hittel valljuk az adományozásra (c’dáká) vonatkozó isteni parancsolat (micvá) szükségességét: félretenni jövedelmünk és időnk egy részét, hogy gondoskodjunk azokról, akik szükséget szenvednek. Ezek a tettek közelebb visznek minket ahhoz, hogy beteljesítsük a prófétikus felhívást, hogy fordítsuk a Tóra szavait kezeink munkájává.
A Tóra értelmet és célt ad életünknek mindezeken és ezen túl is.
Izrael
Mi, Izrael népe, a szentségre törekvés népe vagyunk, kiválasztva arra, hogy ősi szövetségünk és a többi nép közt egyedülálló történelmünk által, Isten léte mellett tanúskodjunk. Ezzel a szövetséggel és ezzel a történelemmel össze vagyunk kötve minden zsidóval, aki bármely korban, bármely helyen élt.
Elkötelezettek vagyunk a zsidó nép szeretetének (áhávát Jiszráél), Izrael közössége egységének (k’lál Jiszráél) micvája iránt. Felismervén, hogy minden zsidó felelős egymásért (kol Jiszráél árévim ze bá-ze), az ideológiai és földrajzi határokon át is elérünk minden zsidót.
Magunkba foglaljuk a vallási és kulturális sokszínűséget, mint a zsidó közösségi élet vitalitásának kifejeződését Izraelben és a diaszpórában.
Megfogadjuk, hogy betöltjük a reformjudaizmus elkötelezettségét, mellyel megvalósítjuk nők és férfiak egyenlőségét a zsidó életben.
Befogadó közösség vagyunk, kitárjuk ajtóinkat a zsidó életre mindenki számára, bármilyen korú is legyen, mindenkinek, akik a legkülönbözőbb családokból származnak, mindenkinek, tekintet nélkül szexuális orientációikra, a jövevényeknek (gérim), akik a zsidóságot választják és betérnek (Jews by choice), és minden egyénnek, ideértve a beházasodottakat is, akik családjukkal arra törekszenek, hogy zsidó otthont teremtsenek.
Hisszük, hogy nemcsak ki kell tárnunk az ajtót azoknak, akik be akarnak térni a mi vallásunkba, de mindazokat, akik spirituális hazát keresnek, aktívan támogatnunk is kell, hogy a judaizmusban találják azt meg.
Elkötelezettek vagyunk, hogy erősítsük Izrael népét egyéneknek és családoknak a zsidó tanulásban és a zsidóság betartásban gazdag otthonok építésében való támogatása által.
Elkötelezettek vagyunk, hogy erősítsük Izrael népét, hogy a zsinagógát a zsidó közösségi élet központjává tegyük, hogy emelhesse életünk szellemi, intellektuális és kulturális minőségét.
Elkötelezettek vagyunk Izrael Államnak (M’dinát Jiszráél), és örvendezünk eredményein. Kijelentjük, az Izrael földjén (Erec Jiszráél) való élet egyedülálló minőségét, és bátorítjuk az Izraelbe való bevándorlást (alija).
Elkötelezettek vagyunk egy olyan Izrael Állam látomásában, mely elősegíti a teljes polgári, emberi és vallási jogot minden lakója számára, és törekszik a tartós békére Izrael és szomszédai között. Elkötelezettek vagyunk elősegíteni és erősíteni a progresszív judaizmust Izraelben, mely gazdagítja a zsidó állam és nép szellemi életét.
Kijelentjük, hogy mind az izraeli, mind a diaszpórabeli zsidóság meg kell, hogy maradjon életerős, független közösségeknek. Arra ösztönzünk minden zsidót, aki Izraelen kívül él, hogy tanulja a hébert, mint élő nyelvet, és tegyen időközönként látogatást Izraelben azért, hogy tanulmányozza és elmélyítse kapcsolatát az Országgal és népével, de kijelentjük azt is, hogy az izraeli zsidóknak is többet kell tanulniuk a diaszpórabeli zsidó közösségek vallási életéből.
Elkötelezettek vagyunk, hogy támogassuk a progresszív judaizmust az egész világon, mint a zsidó nép figyelemreméltó vallási életmódját.
Izrael értelmet és célt ad életünknek mindezeken és ezen túl is.