Zsidóságról › Zsidó élet és ünnepek
Zsidó élet és ünnepek
A zsidó év körforgása a gyásztól az örömhöz, a megváltás reményéhez vezet. Ismerd meg ünnepeinket, és ünnepelj velünk!
Zsidóságról › Zsidó élet és ünnepek
Zsidó élet és ünnepek
A zsidó év körforgása a gyásztól az örömhöz, a megváltás reményéhez vezet. Ismerd meg ünnepeinket, és ünnepelj velünk!
Ünnepeink
A zsidó ünnepek nem érthetőek meg teljesen akkor, ha egymástól elszigetelten szemléljük őket, lazábban vagy szorosabban, de mind kapcsolódnak egymáshoz, részei a zsidó év körforgásának, annak az érzelmi hullámvasútnak a felfelé vagy lefelé tartó szakaszai, amely a gyásztól az örömhöz, a megváltás reményéhez vezet.
Személyes és közösségi félelem és reménykedés, fájdalom és felszabadulás – ezeket az alapvető emberi tapasztalatokat ritualizálja, segít mélyen átélni, megtapasztalni, megérteni a zsidó év rituális színháza.
Könyvajánló
Szeretnél többet tudni?
Könyvek, bevezetés a zsidó vallás tanításaiba, vallási életébe – Irving Greenberg, Abraham Joshua Heschel és Hahn István műveit ajánljuk.
Péntek estétől szombat estig
A szombat
– שבת
A zsidóság egyik legnagyobb ünnepe a szombat: az az időszak, amikor nem alakítjuk, hanem csak engedjük lenni a világot, úgy, ahogyan Isten megteremtette. Észrevesszük benne mindazt, ami akkor, amikor munkánk eszközének tekintjük, szükségszerűen elkerüli a figyelmünket.
„Mivel hat nap alatt teremtette az Örökkévaló az eget és a földet, és a hetedik napon visszavonult és megpihent.” Abban, hogy megpihent, a héber eredetiben benne van a lélek szó gyöke (a jináfásban a nefes), ami arra is utalhat, hogy a szombat nem pusztán passzivitás, hanem a szemlélődő figyelem révén a világ átlelkesítése is. Beszélgetés, figyelem, megértés – olyan fontos dolgok, amelyekhez le kell lassulni, fókuszt kell váltanunk. A szombat előírásai ezt célozzák; érdemes megtalálni, mi az, amit következetesen be tudunk tartani közülük, hogyan tehetjük a segítségükkel a szombatot életformává, időbeli Szentéllyé, ahogy Abraham Joshua Heschel rabbi mondta.
A szombat előestéje, fogadása a zsinagógalátogató magyar zsidóság legnépszerűbb imaalkalma. Liturgiája jórészt a kora újkori cfáti kabbala terméke: minden hétköznapra egy-egy zsoltár eléneklésével emlékezünk vissza, hogy megérkezzünk a Szombat kapujába a szintén cfáti kabbalista eredetű himnusszal, a péntek este legkedveltebb dallamával, a Lehá dodival. Az esti imában a Főima néma, ki-ki csak magában mondja el; a hétköznapi kéréseket ilyenkor a szombatról szóló rész helyettesíti.
A szombat reggeli imát a hétköznapinál jóval hosszabb Tóra-olvasás koronázza meg. Ez általában a bár és bát micvák ideje, mert a progresszív közösségekben a lányok és a fiúk egyaránt olvasnak a Tórából. Magyarországon – a két reform közösség, a Bét Orim és a Szim Salom együttműködésében – immár minden szombat reggel van istentisztelet.
Elul 1. – Tisri 10.
Ros hásáná és Jom kipur
– ימים נוראים
Ez a két mélyen összetartozó, a magyar zsidóság számára leginkább ismert „nagyünnep”, amikor máskor soha nem látott családok ezrei érkeznek meg a zsinagógákba: a személyes életúthoz, emlékezéshez kapcsolódó, a végességünkkel szembenéző ünnepek, visszanézések a mögöttünk hagyott életre az év kezdetén, az idő egyik „magaslati pontján”, amikor az idő fordul egyet.
Ezek az ünnepek ágyazódnak bele legmélyebben az őket megelőző és az őket követő időszakokba. Ros hásáná az első őszi hónap, Tisri újholdjára, első napjára esik, de megelőzi érkezését egy teljes hónapnyi rákészülés. Elul, a nyár utolsó hava végig a lelki felkészülés jegyében telik. A mi hagyománykörünkben szokás már a hónap elejétől hallgatni reggelente a sófár hangját, amelynek éles hangja figyelmeztetés, ébresztő. Ugyanakkor Ézsaiás vigasztaló szavait is hallgatjuk ebben az időszakban, bíztatásul minden szombaton, egészen az Újév, Ros hásáná eljöveteléig. Ros hásáná és Jom kipur között pedig, a megtérés napjaiban, szokás kimenni halott szeretteinkhez, a temetőbe, bocsánatot kérni azoktól, akiket megbántottunk, kibékülni.
Ez a negyven nap, Elul elsejétől a Jom kipur végét jelző sófárhang megszólalásáig, felidézi azt a negyven napot, amelyet Mózes töltött a hegyen az aranyborjú vétke után, bocsánatot kérve az Örökkévalótól, újra megkapva a Tízparancsolatot. Ott vagyunk, magányosan, mint Mózes, de közben mégis együtt, vele és egymással. Ez az időszak nem a gyász, szomorúság, hanem a remény időszaka, nem a bűntudaté, hanem a felelősségvállalásé, a változtatásé, vagyis a megelevenedő életé.
Tisri 1.
Ros hásáná
– ראש השנה
Ezen a napon a hagyomány, a liturgia szerint a teremtmények elvonulnak őrzőjük, a Jóisten előtt, és ő számba veszi, megítéli őket. Az Ítélet napjának is szokás nevezni. A hagyomány szerint ezen a napon teremtetett a világ, vagy inkább az ember – ezen a napon újul tehát meg a Teremtés, és Ádám és Éva leszármazóinak is esély ez a megújulásra, lelki újjászületésre.
Két születésről beszél a nap tórai és prófétai olvasmánya is: két, a meddőség rémével küzdő asszony – Sára és Hanna – és az ő végül megszülető gyerekeik, Izsák ősapa és Sámuel próféta születésének történeteiről. A múlt lezárása, elrendezése, elfogadása, jóvátétele az új, a jövő születéséhez vezet minket; az ember – és közösségei – élete nyitott történet, az utolsó pillanatig fennálló esély.
A sófárzengés ünnepe is ez, már a Tórától fogva. A sófár egyszerre emlékeztet minket megtalálni vágyott, valódi önmagunkra, és jelzi – többek között – a megváltás érkezését is.
Tisri 10.
Jom kipur
– יום כיפור
A Ros hásáná kezdete után tíz nappal ez az őszi nagyünnepek második felvonása. Ezt az ünnepet szó szerint végigimádkozzuk: az év egyetlen olyan napja, amelyen ötször imádkozunk. Elsőként az ünnep előestéjén, Kol nidrékor imádkozunk, minden könnyelmű jövőbeli fogadalmunk eltörléséért. Előtte leszögezzük, hogy ilyenkor földi és égi engedély birtokában, együtt imádkozhatunk a bűnösökkel – vagyis együtt imádkozhatunk mindannyian, mert ezen a napon különösen világos, hogy mind bűnösök vagyunk.
Ilyenkor kinyílnak az ég kapui, a lehető legszélesebbre, és kinyílnak a zsinagógák ajtajai is sarkig, hogy bárki, bárhonnan, bármilyen múlttal, bármilyen csomaggal bejöhessen, meghallgatni a Kol nidré komor, magasztos, felemelő dallamát. Az ismétlődő bűnvallomásokban együtt valljuk be az összes lehetséges vétket, mert Izráel közösségében mindenki felelős mindenkiért. A legszemélyesebb ünnep így egyúttal mélységesen közösségi is.
A másnapi reggeli, ünnepi-hozzáadott és délutáni ima után, a böjtöléssel töltött nap végén érkezik el az ötödik, a Nejlá-ima ideje. Ennek a végén zárulnak be az ég kapui, amelyek Elul óta nyitva álltak számunkra. Igyekezz, az Égbolt zár – ahogy Lovasi András énekelte József Attila-parafrázisában.
Tisri 15.
Szukkot
– סוכות
A Szukkot, a Sátrak ünnepe őriz valamit mezőgazdasági, betakarítási ünnepi jellegéből. Ahogy a másik két zarándokünnep (a Peszáh és a Sávuot), ez is egyszerre természeti és történeti ünnep: arra emlékszünk ilyenkor, hogy őseink hontalanok voltak, a sivatagban vándoroltak negyven éven át. Ezért kell a Szukkot egész időtartama alatt huzamosabb időt előírt módon elkészített lombsátrakban töltenünk.
Vagyis egyszerre beszél a biztonságról (betakarítás, szüret) és a kiszolgáltatottságról (a pusztai vándorlás). Ilyenkor olvassuk fel a hagyomány által az idős Salamonnak tulajdonított Prédikátor könyvét, amely azt tanítja, hogy a vagyon, a szépség, a dicsőség mind múlandó – az ünnepet a megszentelésekor mondott áldásban mégis „örömünk idejének” nevezzük.
A megbékélés a végességgel, megkönnyebbülés, öröm: annak a képessége, hogy örülni tudjunk annak, ami múlandó, annak, ami van. Annak tudása, hogy minden, ami élet, épp attól egészen kivételes, hogy egyszeri. Átmenetileg vagyunk itt, nincs végső otthon ezen a világon, de ennek belátása adja meg a teljes jelenlétet.
A Szukkot Tisri hónapjának 15. napján, teliholdjakor kezdődik, az esős évszak elején.
Tisri 22.
Smini áceret és Szimhát Tóra
– שמחת תורה
A Szukkotot követő nap ráadás ünnepnap. A progresszív zsidók számára ezen az egy napon van Smini áceret, a ráadás ünnep – az ünnep hét napja után „a nyolcadik megállás” napja – és Szimhát Tóra, a Tóra örömünnepe is.
Ilyenkor befejezzük és újrakezdjük a Tóra olvasását a zsinagógákban, lezárjuk az őszi ünnepi ciklust, énekelünk, táncolunk a Tóra-tekercsekkel. Ez már a lezárás és újrakezdés rituáléi közül az utolsó, a legfelhőtlenebb – gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt.
Kiszlév 25.
Hanuka
– חנוכה
Az ünnep, akárcsak az ádvent, itt, az északi féltekén, akkor, amikor a legsötétebbek az éjszakák, fényeket kezd gyújtani, napról napra egyre többet.
A Makkabeusok felkelésére, szabadságharcára emlékezik, egyik harci sikerükre, a Szentély visszavívására, de legalább annyira a csodára is: arra, hogy az egyetlen napra elegendő olaj nyolc napon át égett. Legalább annyira ünnepli a bizalmat, a ráhagyatkozást Istenre, amennyire az emberi erőfeszítést.
Talán emiatt is – és naptári helye miatt is, alighanem – vált ez az ünnep az egyik legismertebb és legnépszerűbb zsidó ünneppé, noha a héber Bibliában nem szerepel. Hozzá tartozik a fény növekedése, a jól ismert, népszerű dallam, a Máoz cúr, és a környező népszokások, mint a trenderlizés: négyoldalú pörgettyű, oldalain különböző héber betűkkel, amelyek más-más utasítást adnak a „zsetonjainkra” vonatkozóan – afféle zsidó póker, csak kedvesebb és sokkal egyszerűbb is az „eredetinél”.
A gyertyákat napról napra növekvő sorrendben (az első napon egyet, aztán a másodikon kettőt stb.) gyújtjuk meg, mert növekednünk kell a szentségben.
Hanuka nyolc napján át Hállél-zsoltárokat mondunk, és Tórát is olvasunk a zsinagógában.
Svát 15.
Tu bisvát, a Fák újéve
– ט״ו בשבט
Ez a szintén nem bibliai, talmudi eredetű ünnep eredetileg mezőgazdasági kötődésű; mára a Fák újéve amolyan ökológiai tudatossági ünnep lett, a faültetés a legismertebb modern rituáléja. A Fák újéve tulajdonképpen a gyümölcsfák életkorának megállapítására szolgál, mert az első években nem lehet megenni a termésüket – ha tetszik, a gyümölcsfák közös „születésnapja”.
A kora újkorban a cfáti kabbalisták kitaláltak egy szertartást a Peszáh első estéjén tartott széder mintájára, amellyel a Tu bisvátot ünnepelték, mint a tél és a tavasz közötti átmenet és a spirituális tudatosság ünnepét. A Tu bisváti széder rendkívül népszerű, a Bét Orimban is minden évben megtartjuk.
Ádár 14.
Purim
– פורים
Télvégi ünnep, amelynek szöveges alapja a héber Biblia fontos darabja, Eszter könyve. A történet a diaszpórában, a Perzsa Birodalomban játszódik, fontos szereplői asszimilált zsidók. A főszereplő, Eszter egy kiszámíthatatlan, veszélyes, instabil világban áll helyt, és menti meg a zsidó népet.
A világ kiszámíthatatlansága, az, hogy a szerencse – legalább átmenetileg – a zsidók mellé állt ebben a történetben, ok az ünneplésre, a szeszélyes világ szeszélyeit kigúnyoló, karneváli viselkedésre, bulizásra.
Fontos vallási parancs Eszter könyvének kétszeri felolvasása az ünnep előestéjén és reggelén. Az esti felolvasást a Bét Orim immár hagyományosan barátaival, vallásos és nem vallásos zsidó közösségekkel együtt rendezi meg, 150–200 résztvevővel, a purimi színjáték, a Purimspiel népszokását is követve, a végén nagy koncerttel. A Purimot megelőző nap reggeltől estig tartó böjtnap, Eszter böjtje.
Niszán 15.
Peszáh
– פסח
A zsidó nép mint nép történetének kezdetét, a kivonulást ünnepli Egyiptomból. Azt, hogy Mózes az Örökkévaló nevében szembefordult a Fáraóval, „a Napisten fiával” – elvált egymástól a hatalom és az igazság. Az isteni igazság nevében immár szembe lehet fordulni bármely földi hatalommal. A történelem átalakult ígéretté: a kényszer, az erőszak, a puszta hatalmon alapuló tekintély és elnyomás nem isteni, nem örök, nem szükségszerű.
Az út, amely akkor megnyílt, azóta is tart, az első szabadulástól a végső szabadulásig, a megváltásig. A mindenkire kiterjedő szolidaritás eszményét, azt a belátást, hogy senki sem szabad addig, amíg nem szabad mindenki, Egyiptom tapasztalata közvetíti nekünk. „Szeresd a jövevényt, mert ti is jövevények voltatok Egyiptom országában” – olvassuk a Tórában.
A kivonulás felidézésének, közösségi elmesélésének alkalma a széder este, amelyet ideális esetben egy gyermek kérdése indít el: „miben különbözik ez az éjszaka az összes többi éjszakától?” Ez a beavató rituális színház felel azért, hogy továbbadja a jövőnek a Peszáh emlékét.
A fogság és a szabadság tapasztalatának újraélését szolgálja az is, hogy az ünnep teljes, hét (a hagyományos zsidóságban nyolc) napja alatt nem eszünk semmi kovászosat, és az ünnep első estéjén maceszt eszünk, a nyomorúság kenyerét, amelyet őseink ettek, amikor elhagyták Egyiptomot. A Peszáh pontban fél évvel Szukkot kezdete után indul, Niszán havának teliholdjakor, az esős évszak végén.
Ijár 18.
Lág báomer
– ל״ג בעומר
Peszáh másnapján kezdődik el az Omer-számlálás félgyász-időszaka, amely Sávuotkor ér véget. Ennek nagyjából kétharmadánál van Lág báomer, vagyis az Omer-számlálás 33. napja.
A hagyomány szerint ekkor szakadt félbe, vagy torpant meg átmenetileg a járvány, amely Rabbi Ákivá tanítványai között pusztított. Ezt a napot nagy szabadtéri programokkal szokás ünnepelni.
Sziván 6.
Sávuot
– שבועות
A Peszáh másnapján kezdődő Omer-számlálás összeköti egymással a Peszáh és a Sávuot ünnepeit, a szabadság kivívását a szabadság értelmének megtalálásával. A Peszáh beköszöntésétől számított 50. napon érkező Sávuot ugyanis a Tóraadás, a Szináj-hegyi kinyilatkoztatás ünnepe. Arra a kérdésre válaszol, mit kezdjünk a szabadságunkkal, mire használhatjuk.
A „külső” szabadság, a puszta megszabadulás valamitől elveszetté teszi az embert, aki, bár bármit megtehetne az életével, nem tudja, mit kezdjen vele. „Már mindent merek, de nincs értelme semminek sem” – írja József Attila. A Sávuot erre a kérdésre válaszol: értelmet, jelentést ad a szabadságunknak, az életünknek a Tóra, irányt mutat a Peszáhkor megszerzett szabadságnak.
Ez a zarándokünnep csak egy napig tart (a nem progresszív zsidók számára kettőig). Éjjelét szokás végigtanulni, virrasztani – ezt mi immár hagyományként a Bálint Házzal közösen tesszük meg.
Áv 9.
Áv hó 9. napja
– תשעה באב
Ez a gyásznap, amely egy háromhetes gyászperiódust zár le (ennek első napja Támmuz 17. reggeltől estig tartó böjtje), a jeruzsálemi Templomok lerombolásának közös emléknapja. Ugyanolyan bő 24 órás böjtnap, mint az Engesztelés napja.
Erre a dátumra sűríti a hagyomány a zsidó történelem számos csapását, tragédiáját, így aktualitását nem veszítheti el; de a holokauszt tapasztalata nem sorolható be maradéktalanul a pogromok, üldöztetések sorába, és Izrael állam megalakulása is alakítja valamelyest ennek a napnak az emlékezetét.
Az Áv hó 9. napját követő szombat az év egyik különleges szombatja, a Vigasztalás szombatja: ekkor kezdjük el olvasni Ézsaiás próféta vigasztaló szavait, egészen Ros hásánáig.
Áv 15.
Tu beáv
– ט״ו באב
Áv hónapjának 15. napja, teliholdja, pontban fél évvel Tu bisvát után, a nyár közepe. Számos olyan esetet kapcsol hozzá a hagyomány, amely a szerelem szabadságával kapcsolódik össze; részben ezt is ünnepeljük ilyenkor. Hagyománya összekapcsolja Áv hó 9-ével, részben arra válaszol.
Ehhez a szintén nem bibliai eredetű ünnephez szokta igazítani a Bét Orim rendes évi bánki elvonulását – gyakran Bánkon töltjük a Tu beáv ünnepét, amely éppen megfelezi a nyarat. Amikor már kifelé megyünk a nyárból, lassan felértékelődik a belső melegség, a szerelem.
Adományozás
Cedáká
A cedákát, bár adományozásnak szoktuk fordítani, jobbára így értjük, sok tekintetben pontosabb lenne az igazsággal, az igazság helyreállításával kapcsolatba hozni, eredeti, bibliai jelentése szerint. Vagyis az, ha adunk annak, akinek nem jutott elég, nem valamiféle, szinte már túlzó, indokolhatatlan nagyvonalúság, hanem az igazság részleges helyreállítása. Ezt ma, amikor a jövedelmi különbségek egészen extrém mértékűek és fokozódnak is, még tovább, különösen fontos fejben tartanunk.
A zsidó hagyományban mélyen gyökerezik a közösségi gondoskodás iránti elkötelezettség. A zárt zsidó közösségek – ma úgy mondanánk – „civil kezdeményezései, szervezetei” jól kiépített rendszere, amely gondoskodott arról, hogy a legalapvetőbb szociális, vallási szükségleteket mindenki számára biztosítsa. Az így értett adományozás kötelességét részletesen kidolgozta a hagyomány, sokat idézett, híres szöveg a középkori zsidó filozófus, Maimonidész vonatkozó részlete, amely az anonim, hálát, viszontszívességet nem váró, lekötelezettség és bűntudatot nem keltő, nagyvonalú és – legmagasabb formájában- önálló jövedelemszerzési képességhez juttató segítséget preferálja.
Tovább olvasom →
Egy zsidó vallási közösség számára azért fontos, hogy hívei, szimpatizánsai fedezzék működési költségeit, hogy ne ők maguk legyenek rászorulók, mert nem tudnak segíteni, ha ők maguk szorulnak segítségre. Akik bevonódnak egy közösség életébe, munkát, energiát, időt, pénzt áldoznak rá, joggal érezhetik úgy, hogy ők alakítják, „csinálják“ a közösséget, olyanná teszik, amilyennek látni szeretnék – hogy valóban az övék, és vezetői, rabbija nekik tartozik elsősorban elszámolással. Az ilyen, jórészt alulról építkező közösségek tudnak a legátláthatóbban működni, és a legtöbb szolgálatot tenni a közösségnek és a társadalomnak.
Támogasd a közösséget
Közösségünk működését tagjaink, híveink és barátaink támogatása tartja fenn. Köszönjük, ha hozzájárulsz!
Minden nyáron, Tu beávkor
Bánki elvonulások
Egy kivételesen szép fekvésű, nógrádi dombok közötti völgyben fekvő cserháti faluban, melynek természetes tava mély, hideg és tiszta vizű.
A szombati elvonulások során közösen beszélgetünk, úszunk a tóban és jógázunk a tóparti Bánkgyöngye panzióban. Szabad téren, a csillagok alatt fogadjuk a szombatot este, és imádkozunk reggel ugyanitt; a bár és bát micvák – minden évben több – a szabad ég alatt zajlanak. A Támár, a progresszív zsidó ifjúsági szervezet, kimondottan fiatal résztvevők számára szervez workshopokat. Az elvonulást Tu beávra, Áv hónapjának 15. napjára, a szerelem szabadságának ünnepére igazítjuk, amely éppen megfelezi a nyarat.
Rendszeresen velünk tartanak Szim Salomos barátaink, és néha neológ közösségek tagjai is.
Témáink eddig
A táboroknak tematikus fókusza van. Minden évben szeretnénk vendégül látni egy-egy zsidó szervezetet – vendégünk volt már a Somer baloldali cionista ifjúsági szervezet is.
- Zsidóság és kereszténység
- Zsidóság és buddhizmus
- Zsidóság és a magyar forradalmak
- Zsidóság és szuperhősök
- Zsidóság és a nők egyenjogúsága
Szeretettel várunk közénk, Bánkra!
Mindenkit, aki ki akarja próbálni, milyen a teljes szombati kikapcsolódás; aki szívesen van együtt másokkal úgy, hogy bármikor, pár lépést sétálva, újra egyedül lehet a tóparton; akit érdekel a megélt zsidóság, de még nem adná fel a kívülállását sem; aki szívesen úszik, jógázik, tollasozik, beszélget velünk; aki szívesen engedné szabadon, teljes biztonságban önmagát, a gyerekeit.
Következő elvonulás
- IDŐPONT, péntektől vasárnapig
- Bánkgyöngye panzió, Bánk